Szakpszichológus: A digitális böjt bebizonyította, hogy még mindig nálunk van a kontroll
2025. április 19. 12:30
Április 8-án véget ért a digitális böjt, melyre négy iskola több mint 120 tanulója vállalkozott. A szervezőket a több mint 30 napos kihívás tapasztalatairól és a program tervezett utóéletéről kérdeztük.
Mint arról még március elején beszámoltunk, négy iskola több mint 120 diákja vállalkozott arra, hogy több mint 30 napra száműzi a mindennapjaiból a közösségi médiát és a különféle szórakoztató tartalmakat. A Szent István Intézet és a váci Egyházmegyei Katolikus Iskolák Főhatósága (EKIF) által megvalósított kezdeményezés tapasztalatairól és utóéletéről Puskás Balázst, a Váci Egyházmegyei Katolikus Iskolák Főhatóságának igazgatóját és Hal Melinda, klinikai szakpszichológust, az MCC Tanuláskutató Intézetének vezető kutatóját kérdeztük.
***
„Április 8-án ért véget a digitális detox, ekkor kaptuk meg a résztvevőktől az utolsó riportokat. Ezekben a gyerekek hétről hétre megosztották velünk, mint szervezőkkel, hogy mennyi időt töltenek a képernyők előtt, és milyen programokat, applikációkat használtak” – mondta el lapunknak Puskás Balázs, a Váci Egyházmegyei Katolikus Iskolák Főhatóságának igazgatója.
Elmondása szerint a 123 résztvevő közül 95 és 102 fő közé tehető azok száma, akik nagyon komolyan vették a riportokat, és minden héten precízen vezették tevékenységnaplójukat. Puskás megjegyezte:
azzal igyekeztek megkönnyíteni a résztvevők böjti vállalását, hogy minden héten motivációs videókat és üzeneteket küldtek számukra.
Mint elhangzott, a szülők és a pedagógusok is „odatették magukat”. Volt olyan édesanya, aki a gyermekével közösen letette a „kütyüjét”, és sok családban előkerültek a sufnik mélyéről a társasjátékok és a sportszerek is.
„Általánosságban is kijelenthető – miután végigszondáztuk a résztvevő intézményeket –, hogy a kezdeményezéshez csatlakozó osztályok nagyon fegyelmezettek voltak. Egyszerre tekintettek erre a kihívásra játékként és versenyként. A lemorzsolódás pedig minimális volt: egyetlenegy diákról tudunk, aki feladta. Még az édesanyja is írt nekünk, hogy nagyon sajnálja, hogy így alakult.”
Puskás Balázs idézte a pedagógusok beszámolóit, amelyekből kiderült, hogy az első hetekben a tanulók kicsit „megszenvedték” a képernyők és a közösségi média mellőzését.
„Voltak, akiknél elvonási tünetek is jelentkeztek: feszültebbé, ingerlékenyebbé váltak. Mások eleinte nem tudták, mivel kössék le magukat, hogyan töltsék el a szabadidejüket. De ez egy idő után megszűnt. Akadt olyan is, aki elővette a naplóját, és ismét írni kezdett, míg más visszatért a futáshoz, vagy minőségi időt töltött a kutyájával. Érkeztek olyan visszajelzések is, hogy egyes családoknál
volt olyan hét, amikor teljesen képernyőmentesen éltek – tévét vagy számítógépet sem használtak”
– sorolta.
A Váci Egyházmegyei Katolikus Iskolák Főhatóságának igazgatója hangsúlyozta, hogy a digitális böjt minden várakozást felülmúlt. Még az igazgatóktól is – akik ezekben a hetekben végigkísérték az osztályfőnökök munkáját – rendkívül pozitív visszajelzések érkeztek. Elmondásuk szerint a program zökkenőmentesen zajlott, nem merült fel semmilyen fennakadás vagy probléma.
Négy iskola több mint száz diákja arra vállalkozott, hogy a következő hetekben száműzi a mindennapjaiból a közösségi médiát és a különféle szórakoztató tartalmakat. A Magyarországon egyedül álló kihívásból tanulmány is készül majd. A digitális böjt kezdőprogramján jártunk. Összeállításunk.
Újabb kihívások jöhetnek
Puskás azt is megosztotta lapunkkal, hogy ez az úttörő projekt május 6-án egy közös osztálykirándulással zárul, melyen minden érintett tanuló és a tanáraik is részt vesznek majd. Addigra a tervek szerint elkészül majd a kutatás „nyersanyaga” is.
A Váci Egyházmegyei Katolikus Iskolák Főhatóságának igazgatója végül arra is kitért, hogy a jövőben is terveznek megvalósítani hasonló, az okoseszközök „okos használatát” támogató programokat, melyekbe terveik szerint iskolákat, osztályközösségeket és közvetett vagy közvetlen módon családokat is bevonnak majd.
„Még mindig nagyon sokan kételkednek abban, hogy volt értelme annak, hogy korlátozták a közoktatási intézményekben az okoseszközök használatát. Még alkotmányjogi panasz is érkezett, amelyet végül az Alkotmánybíróság elutasított” – ismertette.
Puskás Balázs előre tekintve arról is beszélt, hogy a felmérés eredményeit minél több iskolában szeretnék megismertetni a vezetőséggel és a szülőkkel. De a terveik között szerepel, hogy konferenciákon, rendezvényeken is megjelenjenek, így segítve a családokat és pedagógusokat a tapasztalataik megosztásával, támogatva őket abban, hogy egy egészséges szintre tudják a fiatalok képernyő- és social media-használatát leszorítani.
Forrás: Szent István Intézt Facebook-oldala
A pszichológus elárulta, mit várnak a „böjt” után
„Azt tapasztaltuk a március 4-én elrajtolt digitális böjtnél, hogy az első hetekben több résztvevőnél megjelentek az elvonási tünetek, amelyek a függőségek esetében – így a közösségimédia-függőség esetében is – természetesek. A gyerekek komorabbá és feszültebbé váltak, hirtelen nem tudtak mit kezdeni a szabadidejükkel.
Voltak, akik ezt gyorsan áthidalták: játszottak a testvéreikkel, családtagjaikkal, sportoltak, vagy olyan kreatív tevékenységek felé fordultak, mint a rajzolás, festés, barkácsolás.
De akadtak olyanok is – az osztályfőnökök visszajelzései alapján –, akik nem is akartak beszélni arról, hogy mit okoz náluk, hogy nem nyúlhatnak a kütyüikhez” – sorolta Hal Melinda klinikai szakpszichológus a tapasztalatokat.
Az MCC Tanuláskutató Intézetének vezetője azt is elmondta, hogy a résztvevők szülei „óriási” segítségükre voltak. Olyan üzeneteket kaptak a megvalósítók tőlük, amelyek szerint egyenesen hálásak voltak azért, hogy a gyerekük révén az egész családjukkal részt vehettek ebben a kihívásban. Nagyon örültek annak is, hogy „visszakapták a gyermeküket”, és végre újra tudtak egymással beszélgetni. Az ő támogatásuk nélkül nem is tudott volna működni a folyamat, hiszen minden résztvevő kiskorú volt – tette hozzá a szakértő.
Összességében nagyon jók a visszajelzések, és az ország több pontjáról, valamint még a vajdasági iskolákból is érkeztek megkeresések a szervezőkhöz, hogy szívesen megvalósítanának egy hasonló kihívást a saját berkeiken belül. „Úgy tűnik tehát, hogy elindítottunk egy mozgalmat, amely során megmutattuk:
a mi kezünkben van a kontroll – mi döntjük el, mennyit és mire használjuk az okoseszközeinket”
– húzta alá a szakpszichológus.
Hozzátette, hogy ugyanakkor nem értett egyet azokkal a reakciókkal, amelyek szerint ezzel csak erősíteni akarták a kormány szeptemberi intézkedését, amely korlátozta az oktatási intézményekben az okoseszközök használatát. „Ez nem egy reakció volt a vonatkozó rendeletre – amelyet a megvalósítók természetesen támogatnak –, hanem egy lépés afelé, hogy ezt a problémát az iskolai színtérről átvigyük a családokhoz.”
A szakember azt is megjegyezte, hogy a hétről hétre benyújtott riportokból is kiderült: volt olyan „böjtölő”, aki szinte nullára tudta csökkenteni a képernyőidejét, míg mások megfelezték azt ebben a több mint 30 napban: az átlagos 7–8 órás időintervallumot 3–4 órára redukálták. És szigorúan naplózták, hogy mikor, mennyi időt töltöttek a számítógép, a televízió vagy a mobiltelefonjuk kijelzője előtt.
Ez lesz Magyarország első olyan mérése, ahol pszichológiai vizsgálattal társult a digitális detoxikáció.
S mivel több mint egy hónapon át tartott, ez jelentős változásokat indíthatott el a fiatalok életében. Többek között azt várjuk, hogy a digitális tér használata a jövőben már nem lesz olyan mértékben a mindennapjaik része, mint a böjt előtt. Ráadásul minden résztvevő kapott egy módszertant is arra vonatkozóan, hogyan tudja – ha nem is teljesen, de részben – leválasztani magát az okoseszközeiről”
– hangzott el.
„Több szempontból is kíváncsiak vagyunk az végső tesztek eredményeire: érdekes lesz összevetni a több mint egy hónapos detoxikáláson átesettek bemeneti és kimeneti eredményeit. Illetve
izgalmas kép rajzolódhat majd ki arról is, hogy miben különböznek azoknak a gyerekeknek a kognitív képességei, akik letették egy időre az eszközeiket a szabadidejükben, azokhoz képest, akiknek gyakran a kezükben volt a vizsgált időszak alatt.
A képet pedig tovább árnyalhatják majd azoknak a tanulóknak az eredményei is, akiknél már évek óta tart a digitális böjt – vagyis a tudatos nemhasználat!” – tekintett előre Hal Melinda.
A klinikai szakpszichológus arra is kitért, hogy a digitális böjt megvalósításáról, módszertanáról és eredményeiről tanulmány készül majd, amely a tudományos élet szereplői számára is értékes lehet. A kihíváson felbuzdulva pedig már tudnak olyan városról is, amely települési szinten szeretne megvalósítani egy olyan programot, amelyben segítenek a lakóknak abban, hogy csökkentsék jelenlétüket a digitális térben.
A gödi Búzaszem iskolában évek óta a táskák mélyén lapulnak az okoseszközök. A tanulóknak egészen nyolcadik osztályig még odahaza sincs megengedve a használatuk. Helyette néptánc- és népzeneórákat vesznek, cserkészkednek, a fiúk még a szablyavívás fortélyait is elsajátíthatják.